Az igazi férfi

Ülök este a szobámban, egyedül, szigorúan tudományos célból Szex és New York-ot nézek. Az esti sörömet már megittam, amikor paff- egy villanás, és én ülök a sötétben. Elment a villany. Pedig nagy dolgokra készültem, írni egy új slamet, kigyakorolni Liszt II. magyar rapszódiáját a zongorán, megoldani egy parciális differenciálegyenletet, vagy inni még két sört, és nézni a sorozatot tovább. És ez most mind kútba esett.

Bajba kerültem. Jó költőhöz méltóan más költők verseit kezdem el magamban mormolni, most éppen Hölderlin jut eszembe:

Puszta, kihalt ma a ház, elvették tőlem a fényt is, téged vettek el és véled a két szememet. Körbe bolyongó árny vagyok, élek ugyan, de nem értem, mért kell élnem még, fénytelen, egyre tovább.

Mit tesz ilyenkor egy igazi férfi? Az igazi férfi egy hős, útra kel, hogy akár az Óperencián is túl, hétfejű sárkánnyal is dacolva, de megkeresse a hiba okát.



Először a lakásban keresi, meg is találja a biztosítékokat a bejárati ajtó fölött, de hiába kapcsolgatja őket, nem lesz fény. Dühében letépi körbe a tapétát, kilátszik alóla az alatta levő régi mikiegeres, amit biztos valami gyerekes család rakott még föl.

Aha, gondolja, nagyobb a baj mint hittem, a probléma forrását nem otthon kell keresni. Kimegy tehát a folyosóra, és a házmestert kérdezi, hol van itt a biztosíték.

Minek az neked - válaszolja a házmester - az utcáról beszűrődik a fény, nem elég az neked, szép új világ fénye ez ingyen élvezheted és különben is, évszázadokon keresztül másokat sötétben tartottál háborúztál és állatokat kínoztál! Nem szégyelled magad, hogy még egyáltalán élsz? Van képed kiégett biztosítékot keresni? "Rendben" - kérek engedélyt meghunyászkodni - válaszol a férfi. Választ már nem kap, dühösen hátat fordítanak neki.

A férfi megszégyenülten eloldalog, kimegy az utcára, leül egy padon, elszív egy cigit, de még nem adja fel hol lehet a biztosíték, megy, keresi tovább. Az utcán azt látja, égnek a lámpák, mindenhol van áram. Hogy lehet ez? Miért tűnik úgy, hogy mindenki más boldog, csak én, pont én nem? A hiba biztos az áramszolgáltatónál van, majd ők segítenek.

Bemegy hozzájuk, kérdezget. Nem fizette be a számlát biztos, ezzel gyanúsítgatják. Biztos kikapcsoltuk nemfizetés miatt. Nem adtad meg a nődnek ami jár, ezért lép le. Nem igaz, én is néztem Walt Disneyt válaszolja a férfi, mindent megveszek neki, ami abban van, fésűt, cipellőt, aranyfonalat, mit akarhat még. Végül az illetékes-illetékesének az illetékese ennyit mond: igen, nálunk van a hiba, de nem áruljuk el neked az okát, és a pontos helyet, még a végén mindenkinek elmondanád, és nem lenne annyi boldogtalan férfi, nem költenének annyit alkoholra, és nem menekülnének pénzes hobbikba, kell a pénzük, minket nem érdekel a sorsod, oldd meg magad.

A férfi mit tehet, keres tovább, álmai nőjével találkozik az utcán és megkérdezi:" Jössz velem keresni a biztit? Ha együtt megtaláljuk, felkapcsoljuk, hogy a fény beragyogjon mindent!" Erre a válasz: "Minek neked áram, villamos széket akarsz felállítani, vagy mi?"

Utolsó állomás, a férfi áll a sötétben a villanytelepen fölött serceg a nagyfeszültség, több száz amper szaladgál a gyűjtősíneken távolban egy transzformátor baljóslatú zúgása, haja égnek áll, gyűrűjéből szikrák pattognak. József Attilát mondogat: "úgy tagadta meg puszta kénye-kedve végett élőtől az utolsó menedéket."

És ekkor keleten világos sáv, felkel lassan a nap nem kell többé biztosíték, mindent beragyog a nap egyre fényesebb lesz, egy napra lassan felszakad az éjszaka nem számít, legalább egy napig még, hogy miért nincs lámpafény, egy napra ismét visszatért a remény.

-->