2. rész
Az élet NDK játékvasút. Drága, élethű, az ember gyerekként, ajándékba kapja. És persze rögtön szét is szedi, hogy megnézze mi van benne. Utána nem tudja összerakni, és ez fáj. Életen át tartó fájdalommal, és bűntudattal járhat, hogy az ember elrontott valamit. De nincs veszve minden. Az ember felnöttként összeszedheti a roncsokat, és az innen-onnan, ócskapiacról, netről, barátok padlásáról összeszedett hasonló roncsokkal ismét működőképessé teheti azt, amit elrontott. Mert az NDK játékvasút, ha jó, ha működik, ha megy, nagyon sok örömet ad, akár egyedül játszik vele az ember, akár másokkal közösen.
Hideg van a szobában. Beállítom a hőmérsékletet kellemesre. Beállítom az életet tűrhetőre.
Jó lenne alkotni valamit. Egyedül lenni nem jó, de az alkotáshoz jól jön. Az alkotás olyan, mint amikor az óvodában azt mondja az óvónéni: gyerekek, fogjátok meg egymás kezét. A gyerekbőrbe bújt művész már előre fél ettől, hiszen tudja, hogy vadul törtető, egymást stipi-stopi lefoglaló párok között egyedül fog maradni az óvónénivel.
Nem baj, mert bár elsőre fájdalmas, sok látens lehetőség is rejtőzik ebben. Míg a többiek játszanak, ő leül egy sarokba és rajzol valami szépet. Ír egy verset. Ebből a szögből nézve egész máshogy látja a játszó többieket, mintha köztük lenne. Lerajzolja a vidáman játszó többieket. Leírja a többiek arcán, mozgásán, szavaiban megjelenő érzéseket. Egy másik perspektívából.
Jó lenne, ha a többiek is elmondanák, leírnák, lerajzolnák, amit gondolnak róla, de nekik erre nincs idejük, túlságosan elfoglalja őket a játék. Általában egy-egy gúnyos megjegyzés kikiabálására a körből azért akad idejük. A pozitív megjegyzés jóval ritkább. Az már veszélyeztetheti is az illető státuszát a körben.
Gyerekként a körjáték neve: adj király katonát! Felnőttként: Adj király nőt! Adj király pasit! Adj király pénzt! Adj király hírneved. Adj király mindent, ami nekem jár, amit megérdemlek.. De a királyok nem adnak semmit sem ingyen. Egy király van, aki mindent ingyen ad, de tőle kérni kell. És ő is kér dolgokat, de nem pénzt. Nem kér olyat, ami nem a te javadra van. Nem kér olyat, amihez Ő ne tartaná magát.
Apropó játékvasút. Kaptam hozzá egy szép színes katalógust, ami tele volt mozdonyokkal, kocsikkal, terepasztalokkal, tartozékokkal. Először jó vastagon kiszíneztem mindenféle filcekkel, de mivel már amúgy is színes volt, mondjuk úgy, hogy kontúrt adtam neki, és színárnyalatokat módosítottam rajt. Aztán odaültem apukám ölébe, mert olvasni még nem tudtam, és kértem, hogy olvasson fel nekem belőle valamit. Eddig hozzá voltam szokva, hogy értem a mesekönyveimet. Legalábbis egy részét. Apukám első felolvasott mondata imigyen szólt: "Ideális játék a család minden tagjának!". Nagyon dühös lettem. Izgalmas, értelmes dolgokat vártam, erre érthetetlen szavakat kapok. Aztán, amikor ez újból és újból előfordult velem az életben, rájöttem, hogy ez nem ritkaság, ez az élet velejárója.
Az élet NDK játékvasút. Először egymásba kell tolni, össze kell csatlakoztatni a síneket, hogy végigmenjünk rajta. Ha nem a sínen haladunk, nem kapunk áramot, nem tudjuk hajtani magunkat, mert nem forognak a kerekek. Olyankor nem tehetünk mást, hogy segítségért kiáltunk, hogy jöjjön valaki erősebb, aki felelmel minket, és visszatesz a sínre. Szóval össze kell rakni a síneket. Illetve először el kell dönteni, hogy egyenes irányba akarunk -e menni, vagy kanyarodni. A sínek illesztése laza, minél többet szedjük szét, vagy rakjuk össze, annál jobban kilazul. Az átmeneteknél a vonat döccen, a rossz érintkezés szikrázik.
A pálya kialakítása többféle lehet. Lehet egyenes, illetve enyhén kanyarodó, ebben az esetben végtelen mennyiségű sín kell, hogy haladni tudjunk. Enyhén kanyarodó síneknél előfordulhat, hogy valahol nagyon nagy távolság megtétele után ugyanott találjuk megunkat, ahonnan elindultunk. Berakhatunk váltókat is, ami tovább lehetőségeket ad nekünk, akár azt is, hogy tovább haladjunk, egyenesen vagy kis kanyarokkal egy cél felé, de azt is, hogy visszaforduljunk, sőt akár azt is, hogy visszafelé induljunk el, az ellenkező irányba.
Ellenkező irányba akkor is elindulhatunk, ha felcseréljük a pólusokat - ami eddig pozitív volt, az negatív lett, ami negatív volt, az pozitív lesz. A pólusok önmagában se nem jók, se nem rosszak. Sőt nem is léteznek, értelmezhetetlenek.
Ahhoz hogy megmondjad melyik a negatív, össze kell hasonlítanod a pozitívval. Ahhoz, hogy megmondd, melyik a pozitív, össze kell hasonlítanod a negatívval. Viszont döntened kell, melyik irányba akarsz menni. Melyiket csatlakoztatod magadhoz pozitív értelemben, és melyiket negatív értelemben.
Sok lehetőség van.
Kisgyerek kisvonattal játszik.
Nagy gyerek nagy vonattal.
Kis gyerek nagy vonattal.
Nagy gyerek kis vonattal.
Demjén Rózsi és rajongói a szerelemvonattal.
Ilyen az élet. Menni kell, első naptól az utolsóig. Először tér-időben, utána idő-térben.
Hajnali Ébredés 1. rész
Szerző: Bohus Gábor
Év: 2022
Helló világ, jó reggelt. Kinyitom a szemem. Egész elviselhetőnek tűnik ma az élet. Álomból ébredek. Noncsival álmodtam, emléke kísértgetni fog még egy darabig.
Éhes vagyok. De mielőtt felkelnék és ennék, gyorsan végiggondolom, ki vagyok. Az aki tegnap voltam? Lehet. Az aki egy éve? Vagy tíz éve? Remélem nem. De tudnom kell ki vagyok, mert különben miért kelnék fel, ha még azt sem tudom ki vagyok?
Hajnal van. Az ablakon túli szürkeség erre utal. Nem remeg a kezem. Annak a jele, hogy se a hisztaminnal, se az alkohollal nincs semmi baj. Jó jel.
Jó volt elmerülni ebben a melegségben. Mint amikor az ember a hátán ringatózik a vízben egy szép nyári napon. Fölötte a szikrázó kék ég, a nap szórja sugarait,
minden olyan csendes, békés. A kellemesen meleg hullámok lágyan paskolják, símogatják az ember hátát, oldalát. A víz befogad, magába fogad.
Létezik egy pozitív energiamező, ami olyan mint a víz. Vagy mint egy ráidóadás, amiből csodálatos zene szól. Ha az ember eleget tekergeti az állomáskeresőt, és tudja, hogy mit keres, előbb-utóbb bejön. Megszólal a zene, ami csodálatos melegséggel tölti el a hallgatóját. Nemcsak lágyan ringatózik ezen a melegségen, hanem feloldódik benne, megsemmisül ebben a végtelen örömben. Mint száz orgazmus, mint a cigaretta, a kávé és egyéb dolgok zsizsegése az agyban, ezerszeresen. De nem csak az agyban, mindenütt. Minden jó, minden szép, minden helyén van, semmi sem fáj többet. Ez a folyam elnyel, befogad, elfogad. Együtt lüktetsz, együtt élsz vele.
Visszahúz a gravitáció. Kilóg a lábujjam a takaró alól, hideg van. Csak felkelek már, ha idáig eljutottam.
Végighúzomam kezemet az arcélemen. Kemény vonala van. Ma az arcélem kijjebb van, mint az alatta levő, olykor szivaccsal teli
zacskó máskor kitömött párna, mikor mi, ami egyik fülem alatt indul, és a másik fülem alatt ér véget. Szóval arcél kint, párna bent. Minden jel arra mutat, hogy ez egy szép nap lesz.
Szilvi ramnez. Az Istent keresi bennem a reggeli imájához. Elsődlegesen külső alapján. Ettől ő felszínesnek is tűnhetne a felszínes külső szemlélő számára. Pedig nem felszínes ő, csak közelebb van az anyaghoz. Az anyag színe, formája, apró rezdülései fontosabbak neki. Mégicsak kézzel fogható világban élünk. Ma úgy tűnik, meglátta bennem a megfelelő minőségű anyagot. Rám mosolyog, ezzel el is mondta a reggeli imáját.
Én is ránézek. Tetszik a látvány, jó dolog a szépség. A világ a szépséget csak nyomokban tartalmazza. Ha megfürdök a világban, már attól piszkos leszek belülről, ami véletlenül belefolyik a számba és a szemembe. De szerencsére kétirányú a folyamat, nem csak a világ tud nyomot hagyni rajtam, hanem én is őrajta.
Felkelek. Csinálok egy szelfit. Az arcom szép szimmetrikus. De lehet, hogyha iszok egy kávét, eltorzul. Van akit ez egyenesen megbotránkoztat. Ahhoz hogy megértsük ennek az embernek a lélektanát, tegyük fel, hogy ez az ember frissen levágatta a haját. Miközben nézegeti magát a tükörben, az alábbiakat gondolja:
"Jajj, mit fognak szólni az emberek, ha meglátják, hogy ez a tincs így áll, és nem úgy. Mit fognak gondolni!"
Azzal én is tisztában vagyok, hogy ha például meghívnak vendégségbe, és odaköpök a szoba közepére, akkor jogosan meg fognak botránkozni. Vagy például, ha
köszönés helyett egy káromkodást mondok, akkor is. A probléma veleje abban áll, hogy emberünk a megbotránkoztatásról alkotott elképzelését másokra, így rám is kivetíti, így készséggel megbotránkozik nem csupán a saját hajtincse állásán, hanem az enyémen is. Mivel rajtam kívülálló technikai okok miatt sajnos nem tudok a hajtincsekre és egyéb külsőségekre vonatkozó elvárásoknak megfelelni, így jelenlétem akkor is botránkoztatni fog, ha semmi rosszat nem csináltam, pusztán megjelentem valahol.
Még érdekesebb a helyzet, ha több ilyen ember is van egy időben, egy térben. Létrejöhet köztük pozitív, és negatív visszacsatolás is. Azaz erősödhet az irritáció, amit okozok, vagy csökkenhet is. A gyakorlatban először csökken, majd a helyzet tűrhetetlen voltát megállapító, egyre erősödő közösségi érzés, az együvé tartozás érzése erősíti.
Körbejárom a szobát. A szalagpadló nem mai gyerek, kicsit elvált már az illesztéseknél, biztos víz érte. De ma még nem cseréljük ki, mert fontosabb dolgok várnak az életben.
A konyhában koszos a szürke kőlap. Nem nagyon de eléggé. Nem volt jó ötlet ilyet venni. Három módszer van: vegyszert veszek, ami erős és drága. Megsúrolom, ami fárasztó. Vagy felmosom minden nap, ami kevésbbé fárasztó, de újból és újból rá kell magam szánni. Semmi sincs ingyen, vagy így, vagy úgy, de megfizetem az árát.
A kredencből ami valamikor fehér volt, de később zöldre lett festve, kiveszem a kollagént és a hialuronsavat tartalmazó port. Ettől leszek szép. Kívülről. Belülről meg a reggeli imától, amit a valódi Istennek mondok. A lélektől amit betölt a lélek.
Megfőzök három krumplit. A krumpli jó, mert nem kell megpucolni. Ráér később, a főzés után. Meg három répát. A répát ugyan pucolni kell, még a főzés előtt, de megvan az az előnye, hogy tölti a gyomrot, így kevesebbet kell venni a drága húsból.
Felgyulladt a lámpa. Ez azt jelenti hogy kint elég fény érte a napelemet, ami direktben rá van kötve az égőre. Ez annak a jele, hogy a bojler is elkezdett melegedni. Ha ma napsütéses idő lesz, lesz melegvíz is.
A sötétséget felváltja a fény. A hideget felváltja a meleg. A piszkos megtisztul.
Az idő telik. Menni kell. Az első hajnaltól az utolsóig.